Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


cikis sztorik 2

„Egyszer egyik órán egy tök szigorú tanár volt, történetesen magyar, és elég uncsi volt az óra, mindenki az alvás határán állt, én is, és egyszerre csak tüsszentenem kellett. Próbáltam visszatartani, mert hát eléggé hülyén tüsszentek, bár ezzel sztem mindenki így van, és mivel megpróbáltam visszatartani, valami ESZMÉLETLENÜL hangos, horkantó hang jött ki belőlem. Erre persze mindenki felugrott a nagy alvásból és ijedten néztek rám!!! :D A tanár pedig csak megrázta a fejét, mert azt hitte valamin így elröhögtem magam!! Még szerencse hogy nem adott 1-est! :D Azóta inkább nem tartom vissza a tüsszentést......”


Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot, hogy a hátsó ülésen nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt. Nem akartam, hogy utánam induljon, megálltam hát a járdán és visszamutatva rá, határozottan azt mondtam:
- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!
Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok, csodálkozva végigmért, majd megszólalt:
- Csak be kell húznia a kéziféket.”

Kémiánk volt, és unalmas... :( Mivel minden órán máshogy ülünk (ez persze tanárok tudta nélküli akció, csak minden tanár azt hiszi hogy az az ülésrend.. .kivéve az oszt.főnök, akinél normálisan ülünk, gondolom nem kell magyarázni miért...:) ), és kémián az 1ik legjobb b.nőm ült mellettem.  A kémiatanár állandóan mutogat, de ilyen hülye kézmozdulatokkal csapkod, szal elég vicces. Ekkor pont leghátul ültünk, és a barátnőm elkezdte a pad alatt utánozni a tanár csapkodásait, de annyira vicces volt, hogy a nagy csend közepette hangosan elröhögtem magam. Ezzel még nincs is semmi gond, csak éppen tökre meg voltam fázva, és..hát....khm...1 kis orrtartalom repült a kémiakönyvemre. A barátnőm persze szintén elröhögte magát ezen a jeleneten, én pedig sürgősen kapkodtam 1 papírzsepi után...még szerencse hogy nem veszítettem el a lélekjelenlétem!:DDDD”


"Annak ellenére, hogy a múlt vasárnapot átalhattam volna, korán, már 7-kor felébredtem, mert vécére kellett mennem. Nálunk ebben az időben még mindenki ágyban van, nem zártam magamra az ajtót. Amit viszont nem tudtam: a bátyám haverja nálunk aludt. Épp, amikor a vécépapírért nyúltam volna, kinyílt az ajtó - és ott állt előttem a bátyám leghelyesebb barátja. A nagy ijedtségtől nem tudtam megszólalni, de mást sem csinálni. Ami viszont még cikisebbé tette az egészet, hogy később, reggeli közben bénán vigyorgott rám. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Miért pont ez a srác látott meg, hogy intézem a dolgomat??? Olyan ciki!"


"Az iskolai színjátszó csoportunkkal éppen egy darabot próbáltunk az iskolai ünnepélyre. A szünetben a legjobb barátnőmmel bohóckodni kezdtünk a mikrofonnal. Belerikácsoltunk, és különböző hangokat adtunk ki. Amikor hirtelen belépett a terembe a tesitanár, aki amúgy nagyon tetszik nekem, azonnal abbahagytuk a viháncolást. „Hát nem szexis?", áradoztam. De válasz helyett csak vigyorgott rám a barátnőm. Amikor ránéztem a tanárra, máris tudtam, miért: a mikrofon bekapcsolva maradt, és ő mindent hallott! Legszívesebben ott estem volna össze holtan."


"Megint elaludtam. Amilyen gyorsan csak tudtam, felhúztam az új farmeremet - nagyon trendi, a hátulján van a cipzárja. Annak ellenére, hogy anyu kocsival vitt suliba, nem értem be pontosan. Laci, az osztály leghülyébb pasija is késésben volt. Amikor együtt beléptünk a terembe, a tanár természetesen magyarázatot várt a késésre. Izgatottan dadogtam: „Egyszerűen nem tudtunk gyorsabban beérni. Dugó volt..." Először nagy csend lett, aztán az egész osztály hangos nevetésben tört ki. Ebben a pillanatban vettem észre, hogy milyen kétértelmű is a magyarázatom, ráadásul a farmerem cipzárja hátul teljesen le volt csúszva, így látni lehetett a bugyimat. Logikus, hogy mindenki arra gondolt, suli előtt lezavartunk egy gyors numerát Lacival." 

"A bátyámmal folyton egymás fenekére csapunk - de csak poénból. Amikor a múltkor megláttam a suliban, odasettenkedtem mögé, és adtam neki egy seggrepacsit. Gyorsan el akartam tűnni, nehogy vissza tudja adni, de már meg is fordult. Akkor ért a meglepetés: nem a bátyám volt az, akit letámadtam, hanem az a helyes srác a párhuzamos osztályból. Azóta már nem csak a bátyám kezére kell odafigyelnem!" 


"Egy fárasztó nap után nem sajnáltam magamtól egy zuhanyt. Utána kerestem egy krémet, de találtam egy üvegnyi önbarnítót. Mivel túlságosan sápadtnak találtam magam, tetőtől talpig alaposan bekentem magam a cuccal. Totál kimerülve a napi fáradalmaktól, elmentem aludni. Persze másnap reggel elaludtam. Szélsebesen felhúztam egy pólót és egy szuper rövid szoknyát, és rohantam a suliba, melynek bejáratánál már várt rám a barátom. Mikor rámosolyogtam, ő elkezdett hangosan nevetni, és csak ennyit kérdezett: „Rosszul sültél le, mi?" Szörnyülködve fedeztem fel, hogy mindenhol hatalmas sötét foltok vannak a bőrömön. Nyilvánvalóan nem jól kentem magamra az önbarnítót. Uáááá! Az volt életem legcikisebb napja a suliban!"


"Egy forró nyári napon meglátogattam az unokatesómat. Karolina azt javasolta, menjünk el a közeli folyóhoz. Mivel nem volt nálam fürdőruha, az egyik bikinijét vettem fel. Amikor már jól összefröcsköltük egymást vízzel, az unokatesóm azt mondta, radírozzuk le egymást folyami iszappal. „Miért is ne?", gondoltam magamban. Hiszen rajtunk kívül nem volt ott senki. Mivel Kari bikinije eléggé ki volt nyúlva, mindenhol belefolyt az iszap. Gyorsan kiugrottam a bugyiból, hogy lemossam magamról a barna sarat. Hirtelen egy hang szólalt meg a hátam mögül: Te mindig ilyen szabad gondolkodású vagy?" A francba, elfelejtettem, hogy Kari haverjai is le fognak jönni! Legszívesebben a vízbe fojtottam volna magam - és azokat a lökött srácokat is!"

"Tavaly az osztályommal egy hétre elutaztunk síelni a hegyekbe. Még teljesen kezdő voltam, így sajnos nem kerülhettem a profik közé, ahol a kiszemeltem, Félix volt. Amikor pár nappal később a nagy sípálya bébi részén megtettük az első lecsúszási próbálkozásainkat, és egy igazi nagy pálya előtt álltunk," az izgalomtól vécére kellett mennem. Mivel a közelben nem volt menedékház, nehéz szívvel és a sílécekkel a lábamon egy, a felvonóhoz közel lévő fenyőfa mögé guggoltam. Nem volt egyszerű megőrizni az egyensúlyomat. Amikor kész voltam, és fel akartam húzni a nadrágomat, megtörtént: a síléceim lassan elindultak lefelé. Már nem tudtam megkapaszkodni ' a fenyő ágaiban. A lécek egyre gyorsabban siklottak alattam. Csupasz fenékkel száguldottam lefelé a pályán. És mintha ez nem lett volna elég szörnyű, ebben a pillanatban elszáguldottam Félix és egy csapat osztálytársam mellett is. Félix hatalmasat nevetett a látványon, amit nyújtottam, és azt kiabálta nekem: „Hé, Szilvi, te vagy ma a pálya ördöge!" Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. De ehelyett teljes sebességgel nekirohantam egy hófalnak, végigvágódtam rajta, és már csak azon gondolkodtam, mivel érdemeltem ki ezt."



"Van egy furcsa szokásom, este mindig a bugyimmal együtt veszem le a farmeremet. Ennyit elöljáróban. Ezen a reggelen elaludtam, és mindent gyorsan kellett elintéznem. Felvettem egy tiszta bugyit, és beleugrottam az előző napi farmerbe, ami még a székem támláján lógott, aztán rohantam a suliba. Hittanórán egyszer csak észrevettem egy nagy dudort a combomon. Előrehajoltam, és alulról felnyúltam a nadrágom szárába. Amit ott találtam, attól kivert a víz: a tegnapi bugyim volt az. A tanárom észrevette, hogy épp nem a témával foglalkozom. Odajött hozzám, és megkérdezte: „Mi van a kezedben?" Az ijedtségtől a bugyi kirepült a kezemből, és nagy ívben egyenesen a tanári asztalra repült! Az egész osztály dőlt a nevetéstől. Még a tanárom is mosolygott, és gúnyosan megkérdezte: ”Mindig hordasz magaddal pótbugyit?”

"Végre eljött ez a pillanat! Randiztam a kiszemeltemmel! Pontban este 7-kor találkoztunk a mozi előtt, és kiválasztottunk egy filmet. Mivel a nagy izgalomtól egész nap nem tudtam enni, vettem egy hatalmas adag nachost csípős salsával. A film elkezdődött, de engem nem nagyon érdekelt. Sokkal jobban lefoglalt, hogy csókolózzak a sráccal, és közben teljesen elfelejtkeztem arról, hogy a tálca ott van az ölemben a kajával. És persze jött, aminek jönnie kell: a szósz a lábam közé folyt! A sötétben nem is vettem észre. Csak amikor vége lett a filmnek, és felálltunk, akkor bámult rám értetlenül a srác: „Mondd csak, megjött a menzeszed?" Csak akkor vettem észre a fiaskót!"